Mi a közös a Donnie Darko-ban és a Killzone-ban? Megjelenéskor hanyagolták őket, utóbb kultcím lett mindkettőből. Persze a második esetben nagyban köszönhető ez a folytatás sikerének, mégis bátorkodom azt állítani, hogy önmagában is briliáns játékról beszélünk. A megjelenéskori kritikák többségének teljesen igaza van: a játékmenet nehézkes, a lövöldözés mechanikája kimondottan nyögvenyelős - rekord idejű reload, nagy szórású fegyverek, bázikus holtjáték -, az AI szörnyű, a framerate meg brutálisan tág határok közt mozog (20-50 fps közt van itt minden, de sajnos túl sok a 20 közeli diavetítés...). A public betákat idéző hibatengerről nem is beszélve. Ami mégis megmenti, mi több klasszikusok sorába emeli a játékot, az a game design.

A sztori elmondva gyenge lábakon áll, de olyan hiteles és szerethető karaktereket alkottak hozzá, ami simán eladja az egészet. Tizedszer is nekifutunk az elbukott résznek, mert érdekel, mi lesz a folytatás. Ezért játszunk a Killzone-nal. No meg a változatos, hangulatos és nagyszerűen megkonstruált pályákért. Az anyag kimondottan hosszú, de az FPS-ek közt páratlanul sokszínű. Szinte nincs is olyan lövöldözésre alkalmas környezet, amit a játék ne vonultatna fel: sűrű dzsungel, harcmező, űrállomás, katonai bázisok, kikötő, park, félig lerombolt város, hófedte hegyvidék, mocsaras láp, ráadásul mind-mind igényesen, aprólékosan kidolgozva. Ha a programozók is úgy dolgoztak volna, mint a level designerek, a Killzone simán a legjobb shooter játék lenne a generációjában. A mostanában divatos HD remake hullámot igazán meglovagolhatnák Guerilla-ék, és kihozhatnák a játék aktualizált változatát PS3-ra...

7.7 / 10