Autóbuzik körében létező fogalom az új autó szag (leginkább a jobb, mint a női ágyéktáj mellékmondattal lehet együtt hallani). A szalonból elhozott, frissen átadott autó sajátos bukéja ez, legfőbb komponensei az állott műanyag- és kárpitszag, ami a többhetes szállítás során kondenzálódott a járgány utasterében. Büdös, mint a franc, mégis csillogó szemekkel szuszogja magát kábultra minden autóbolond, ahelyett, hogy lehúzná az összes ablakot, ha új autóban ül... Mert az új autó szag nem azért jó, mert olyan amilyen. Az új autó szag sokkal inkább érzetek együtt állása, egy bizsergető szünesztézia, amit - való igaz - mindenkinek legalább egyszer ajánlott átélni.

A gamerek földjén valami hasonló, amikor generációváltást követően megcsapja az embert a next-gen első szele. Nem maga a hardver. Persze az is minimum egy fél erekció 10-50 éves korig, ahogy az ember letépi a dobozt a ropogós vasról, majd áram alá helyezi, hogy aztán könnyes szemmel hatódjék meg a boot képernyő egyszerűségén. Mégis, az igazi next-gen szél, az igazi "húbazmeg" az első szoftverrel jön, ami megvillantja azt, mire képes az új gép. Persze az első next-gen játékok szinte soha nem hajtják ki az új vasat. Simán csak úgy tudnak valamit, ahogy azt az előző körben még senki, mert az hardver korlátok miatt elképzelhetetlen volt. Ezzel együtt irányt mutatnak, meghatározzák a sarokpontjait a következő évek játékainak és mércét állítanak fel.

Fel tudnék sorolni néhány ilyen játékot. Super Mario Bros, Street Fighter, Prince of Persia, Dune 2, Goldeneye, Mario 64, Halo, Tekken, és így tovább. E patinás klub tagja az MSR is, ami elsőként mutatta meg, miért más dimenzió a Dreamcast, mint a Playstation, vagy az N64. Ez a látvány, ad absurdum ez a koncepció elképzelhetetlen volt mindkét, a generációból még futó konzolon. Ha ez nem csak egy személyes impressziógyüjtemény lenne, most jöhetne a koncepció részletes kibontása, a Dreamcast és a Bizarre-os fiúk fényezése, de legyen elég annyi: ma egy kicsit megcsapott a next-gen szél. :-)