Ilyen az, amikor kihíznak egy hardvert. 2007-ben jelent meg ez a nem is olyan rossz ww2 shooter, egy futószalag franchise tizedik (!) teljes jogú tagjaként. Szűk másfél évvel azután vagyunk, hogy a Call of Duty első hetedik generációs része világra jött. Ennyi kellett az EA-s fiúknak, hogy meszüljék az Airborne-t, ami mellé kellett valami a PS2 és Wii tulajoknak is - ne feledjük, az EA-ról van szó, még a Nokia 3210 sem maradhat ki a platformok közül. Így talán érthető, hogy a készítők alaposan megizzadtak azzal, hogy becipőkanalazzák a kor színvonalát egy 300MHz-es processzorba. Jelentem: nem sikerült. Ez a játék nem szép. Már hogy PS2 mércével mérve sem. Cserébe minden más hetedik generációs betegséget magán hordoz: agyon szkriptelt, rail shooter-re emlékeztetően egyirányú, és úgy általában, a filmszerűséget halálba erőltető módon visz egyről kettőre. Hogy fér össze ennyi rinyával az első mondatba írt "nem is olyan rossz"? Well, egy unalmas vasárnap délutánra így is adekvát elfoglaltság. Az utolsó pálya végéig normál nehézségi szinten is sétagalopp - az meg nagyjából abszolválhatatlan -, így ha valaki csupán egy könnyed lövöldözésre vágyik, csak hogy teljen az idő, megtalálhatja a számítását.