Üdv a kulavilágban! Ha van olyan zsáner, amiben nehéz újat és eladhatót (!) lerakni, a logikai játékok műfaja mindenképp ilyen. Noha csak 1998-at írunk, már javában tombol a tartalombőség és akcióláz. Rég piacon a Final Fantasy VII, Gran Turismo, Goldeneye, Tenchu, Tekkenhárom -, meg úgy általában, a pixelvilág öles léptekkel gázol a filmszerűség irányába, nem sokkal később kerültek gépbe az első Metal Gear Solid lemezek is. Ebben a kontextusban engedte útjára a Psygnosis ezt a papíron nehezen értelmezhető, de játszva pszichotróp hatást kiváltó címet. Az alternatív fizika világában vagyunk, a gravitáció egyedüli forrása az alattunk lévő összefüggő "ládaút", aminek csak az élei mentén tudunk mozogni. Nem rágnám túl, alant a videó, tessék megnézni és egyből leesik.

Mi a cél? Nem kidurranni, nem leesni - ennyit a fenti "csakazagravitáció"-ról, figyelni a stoppert, begyűjteni mindenféle szemetet a pályán - á la Pac Man - majd a kijárat felé venni az irányt. Izgi, mi? Távolról sem. Cserébe kellemesen bele lehet szédülni - szellemileg és "érzetileg" egyaránt. Meg lehet spékelni egy kis sörrel, alternatív dohánytermékkel, vagy simán csak szünetként beiktatni késő éjjel végzett szellemi munkába. Mert hogy enyhén szedált állapotban fokozottan féktelen habzású. Fojtsuk le az élményt egy kis Bent-tel - a gyári soundtrack egyébként is hulladék -, és meg is van a szellemi nullpont: teljes odaadással, tátott szájjal, zsibbadt aggyal, ötéves gyerekként nézhetjük, ahogy gurul a csillagos labda a képernyőn. Ha ezen a ponton belép az asszony a szobába, jöhet a beszélgetés a közös jövőről.

Ebből az élményből van laza 150 (plusz pár bónusz), egyre nehezedő pálya. Pont jól adagolják. Kellően szopó, hogy ne találd ki egyből, de megoldható annyira, hogy ne kelljen egy pályán se napokat szarakodni. Van még mindenféle alternatív játékmód, ezekkel én már nem szöszöltem.