Ha már karácsony, meg bejgli, meg fenyőillat, akkor egy magamféle kockának muszáj meglepni magát valamilyen hardverrel. Idén egy agyon pimpelt Sega Saturn-ra esett a választás. Chippelt (Panzer Dragoon Saga, jövök!!!), 50/60Hz kapcsolóval szerelt, plusz kapartam hozzá egy 3D kontrollert meg egy Action Replay kártyát is. A maga idejében esélytelen volt egy Saturn beszerzése, egy Playstation-re valót is épp össze tudtam gereblyézni nyári munkával, malacperselyezéssel, a régi dolgaim elboltolásával (including Gameboy) még 1998-ban. Aztán a 2000-es években - elsősorban a kellemes Dreamcast-es élményektől ihletve - csak beszereztem egyet. Ekkor már volt némi állandó jövedelmem is, így belefértek olyan korábban megugorhatatlan egzotikumok is, mint játékok és kiegészítők külföldi beszerzése. Elsősorban a német eBay-ről pecáztam, de volt ami Svájcból, vagy épp Ausztráliából jött. Persze mindennek horror tranzakciós költsége volt, netbankon külföldi utalás nyista (Paypal még kósza gondolat szintjén se), így minden egyes nyertes licitet követően személyesen slattyogtam be a helyi OTP-be és töltöttem ki kézzel az átutlási megbízást. Más opció nem nagyon volt, hiszen a Saturnnak itthon még kispad se jutott, így a használt piaca is a zéró felé konvergált (ma már egyébként van némi, köszönhetően a lomisok által behozott lemezeknek, gépeknek, kiegészítőknek).

Szóval 2000-es évek talán még első fele (asszem Xbox-om már volt). Nagy várakozásokkal hoztam haza az egyébként szörnyen ronda konzolt, és bármilyen meglepő, marhára megszerettem. Sega Rally, Daytona USA (az eredeti kiadás, ami az egyik leggyengébb arcade port evör), Panzer Dragoon, NiGHTS into Dreams, de bizony ezen játszottam végig a Tomb Raider-t, egy Robotica című, obszkjúr sci-fi shootert is, estébé. Még fénypisztolyt (Virtua Cop 2, Dead or Alive) meg kormányt is kerítettem hozzá, utóbbi egyébként minden idők talán legrosszabb 1st party kormánya, egy halálosan pocsék Logic 3 kormány is jobban teljesített a Sega Arcade Racer-nél (ő egyébként Svájcból jött, mert itthon ezt is esélytelen volt megvenni).

Aztán amikor kirepültem a családi fészekből, olyan voltam, mint a fiatal pornós: kellett a pénz, így a konzolgyűjteményem java is online apróhirdetési oldalakon végezte. A Saturn-t (is) horror áron adtam el, ami nem csoda, hiszen volt hozzá 3D kontrollertől kezdve, 6-os elosztón keresztül RGB kábelig bezárólag minden, mi szem-szájnak ingere. Lett belőle franciaágy matraccal.

Aztán nem is olyan rég elkapott a nosztalgia, és úgy döntöttem, kerítek egy Saturn-t. Ez úgy nagyjából két hónap alatt sikerült is, kifogtam végül egy patent állapotút, a fenti modifikációkkal együtt, így szerencsére nem nekem kellett forrasztgatni. Hazahoztam, bekapcsoltam, és be kell vallanom, picit lesokkolt a látvány. No, ezúttal nem pozitív értelemben. Nagyon látszik az idő szegénykén. Viszonylag sokat játszom N64-gyel és PS1 játékokkal is, szóval szó sincs arról, hogy PS4-ről váltottam erre, és valahogy mégis... Jó fél generációnyi különbséget érezni a PS1-hez képest, ugyanazon címek fájdalmasan csúnyábban festenek a Saturn-on, mint az eredeti Playstation-ön. No persze nem tántorított el mindez attól, hogy újból leporoljam egy-két korai 32 bites kedvencem, hamarosan kaparok is pár sort ezekről a rég nem látott gyöngyszemekről...